Nyitólap TRC's PlayGround Regisztráció

Belépés

Üdvözöllek Vendég | RSSCsütörtök, 2017/07/27, 03:35
Főoldal » 2016 » Április » 15 » TRC 2014-es évértékelője a játékok terén
21:50
TRC 2014-es évértékelője a játékok terén

EREDETILEG EKKOR ÍRTAM: 2014-12-31 21:07:00

TRC a 2014-es év játékait is értékeli ezen blogbejegyzésében. Csekkoljátok le, hogy mit gondol erről a "fantasztikus" évről!

Elöljáróban annyit, hogy azt hittem ez az év hú de szuper lesz, és habár voltak király dolgok, rengeteg helyen csalódtam, mikor nem kellett volna. És igen, talán kevesebbet játszottam idén, mint tavaly, holott nem erre készültem, de azért véleményt még tudok alkotni. Nézzük hát!

 

Január:

Nidhogg:

Ez egy egyszerű kis játék, amiben kardozni kell oldalnézetben, miközben ilyen nagyon minimalisztikus, már-már Atari-s korszakot idéző grafikával kell alkotni. Nekem nagyon bejött, bár sajnos nem tudtam másokkal játszani, csak az AI ellen, pedig ha multizhattam volna jobban bejött volna, és többet játszottam volna vele :D

 

Assassin's Creed Liberation HD:

Ez egy PSVitás játék volt, aztán kijött HD felújításként PC-re, X360-ra és PS3-ra. X360-ason lejátszottam, de tele volt bugokkal, érdekes játékelemekkel, összességében egy nagyon-nagyon-NAGYON átlagos AC játék volt. Szinte már csak azért játszottam vele, hogy megtudjam mi lett a történet vége (nem, nem fogok YouTube-os videókat nézni, hogy más hogyan játszik, ÉN akarok vele játszani).

 

Octodad - Dadliest Catch:

Hivatalosan is megjelent a magyar fordításom a játékhoz. Szerintem ez mindent elárul, hogy mennyire bejön. Egy polipot kell irányítani, akivel különböző, hétköznapi feladatokat kell végrehajtani úgy, hogy ne bukjunk le, hogy mi nem ember, hanem nyolclábú élőlény vagyunk. Nagyon humoros, poénos, és nem multiztam vele sokat, pedig abban lehet még fantázia :D

 

Loadout:

Keveset játszottam vele, de az már a trailerből, illetve a karaktergenerálásnál leesett, hogy ez egy nagyon elborult játék. Nem volt kivel játszani, és hamar unalomba fulladt a sok PVP miatt (inkább Co-op párti vagyok, de ezt úgyis tudjátok, ha meg nem akkor tessék :D).

 

 

Február:

Lightning Returns – Final Fantasy XIII:

Kipróbáltam a demóját, és elég is volt. Félreértés ne essék, szeressük a Final Fantasy sorozatot, de ennek a harcrendszere nagyon gyengusz volt. Nem, nincs bajom a JRPG-s körökre osztott harcrendszeres megoldásokkal, vannak egészen érdekesen megoldottak, de itt valamit nagyon elszúrtak (bár egyik FFXIII rész se tetszett eddig…)

 

Thief:

Emlékszem annó haver bemutatta a Thief 1. és 2. részét, és rengeteget paráztunk a zombis és egyéb pályákon, persze ez még réges-régen volt, mikor megjelent a játék. Örültem neki, hogy jön egy új rész, ami inkább reboot, és szerintem jól sikerült. Az a helyzet, hogy kissé a Dishonored-re emlékeztet, de az minden tekintetben jobb ennél a játéknál, de csalódásnak semmiképp se nevezném ezt. Manapság is aktívan játsszok vele, és talán egyszer valamikor sikerül lejátszani.

 

Castlevania – Lords of Shadow 2:

Vettem új számítógépet, és lejátszottam az első részét, nagyon király volt. Most játszok a második résszel, vagyis ezzel, és nem nyűgöz le annyira, mint az első. Valahogy olyan érzésem van, mintha Castlevaniásított DmC-vel játszanék (gondolok a modern környezetre és hasonlókra), valamint furán működik benne pár dolog. Ezzel is mostanság játszok, talán le fogom játszani még a téli szünetben (szabadság alatt), mert annyira azért nem rossz.

 

Rambo – The Video Game:

Ó a Rambó :D. Vártam nagyon, kíváncsi voltam milyen lehet. Nos ez egy on-rail shooter, ahol a Rambo filmet kell eljátszanunk kissé feltupírozva és plusz jelenetekkel, ellenfelekkel és egyebekkel. Tudom, hogy kissé gáz, de én jót szórakoztam vele (addig a fél óráig, amíg fent volt a gépemen).

 

 

Március:

South Park – The Stick of Truth:

Nemrég beszéltem haverokkal. Arról beszélgettünk, hogy bejelentenek egy játékot, és elkezdem várni, és várom, mint atom. És alig várom, hogy játsszak vele. Aztán megjelenik, és elkönyvelem, hogy „Most pedig ezzel fogok játszani egész nap!!!”, aztán rá 20-30 percre kilépek, és soha többé nem veszem elő. Félreértés ne essék, a Stick of Truth nagyon király játék, és tökre megállja a helyét, mint South Park-os cím, de abbahagytam, méghozzá az elején. Majd fogom folytatni, de most más játékok kötnek le, és ez addig az egyre gyarapodó „gamer backlog-táramba” kerül. Aki teheti próbálja ki, ezerszer jobb a harcrendszere, mint az FFXIII bármelyik részének :D

 

Yaiba – Ninja Gaiden Z:

Ób**dmeg… Kevés ótvar játékkal szoktam foglalkozni, de ezt beszereztem, és úgy érzem nem kellett volna… Az irányítás okés, a történet az elmegy, a grafika is, de… nem tudom… olyan lelketlen az egész, megy a játék, zúzni kell jobbra-balra, és semmi értelme nincs. És nem is szórakoztat, nem véletlenül van 40-50% alatt a játék sok helyütt.

 

Metal Gear Solid V – Ground Zeroes:

Ez volt az első olyan JÁTÉK (mert nem demó, még akkor is, ha annak tűnik), amivel rengeteget játszottam. Sőt, nemrég megjelent PC-re, és oda is beszereztem, és mostanság ha unatkozok előveszem és játszok vele (mármint a Ground Zeroes-zal, ti perverzek XD). Egyszerűen fantasztikus, gyönyörű, akciódús, és sok mindent lehet benne csinálni. Erről a „demó” jelzésről hirtelenjében a Hitman Absolution – Sniper Challenge nevű játék jutott eszembe, az se különbözik ettől a rendszertől, mégis jól működött, és azt is többször elővettem. Nem azt mondom, hogy ezt a rendszert kell megcsinálnia minden játékkészítőnek, de nem volt rossz, és tudni fogom, hogyha megjelenik jövőre a Phantom Pain akkor megállás nélkül fogok vele játszani, akárcsak ezzel tettem.

 

Cloudbuilt:

Mikor megláttam a trailerjét elkönyveltem, hogy ez nekem bizony kell. Hiperszuper sebességgel kell futkározni, falakon fel, oldalra, balra és a többi, és így kell eljutni a pálya egyik végéből a másikba a lehető leggyorsabban. Rájöttem, hogy annyira mégse jó játék, és tudomásom szerint nincs benne Multiplayer (lehet azóta belekerült, de nem érdekel sűrűn), így kb. többet elő se vettem az első két-három próbálkozás után.

 

Diablo III – Reaper of Souls:

Még a sima Diablo III-at se játszottam le, de ezt beszereztem X360-asra, mert ott lehet játszani ketten anélkül, hogy több példányban szerezné be az ember. Egyszerűen nem tudok vele 5 percnél többet játszani, mert vagy megunom, vagy találok nála ezerszer jobb játékot. Kár, hogy nem olyan mint a II, abban legalább volt nehézség és normális testreszabhatóság…

 

 

Április:

Goat Simulator:

Meg lehet kövezni és a többi, de ez egy k**vajó játék, főleg osztott képernyőben haverokkal. Aki nem tudná mi ez (van ilyen ember? :D): Egy kecskével kell mászkálni ide-oda, és kecskeként viselkedni, vagyis mindent fellökni, megnyalni, ide-oda mászkálni, ugrándozni, embereket felrobbantani, autókat kövekkel szétlapítani, tüzet okádani és a többi. Bár lehet, hogy az utóbbiak között kevésbé vannak kecskés dolgok, de ez azért van, mert ez egy elborult játék. Gyakorlatilag egy nagy nulla az egész, de mégis élvezhető. Kevés olyan játék van, ami le tud kötni, de ez köztük volt, mindegyik Achievement-et teljesítettem benne, aztán mostanság megjelent az MMO kiegészítője. Esküszöm, hogy kevés MMO-val játszottam, de EZ mindent visz, annyira király (pedig nem is MMO, mivel végig egyedül játszunk, mégis ezerszer élvezhetőbb, mint egy igazi, legalábbis számomra :D).

 

The Elder Scrolls Online:

Erről beszéltem! Ez egy MMO, ráadásul fizetős, ami szerintem manapság nem sűrűn állja meg a helyét. Mondták, hogy le lett cserélve a harcrendszer, hogy FPS nézetben is tökéletesen működjék, és full ugyanolyan legyen, mint egy Elder Scrolls rész. De mégsem, mert még mindig úgy működik, mint a tradícionális MMO-k, vagyis kattintok, és ő magától zúz, nem real-time harcrendszer van benne (lásd Vindictus). Az ilyenek már kevésbé kötnek le, és ez se tartozik közéjük. Sebaj, mindenki tudja, hogy a legjobb Elder Scrolls rész a Daggerfall volt, mégis mindenki Morrowind-ezik, Oblivion-ozik és Skyrim-ezik, ebben a sorrendben elméletileg (jut eszembe nem vittem végig a Skyrim DLC-it…. hmmm…..)

 

Dark Souls II:

Hohohohóóó! :D Ez volt az évben a második értelmes játék (a Ground Zeroes után). Elő is rendeltem a gyűjtői kiadást, erre a kedves forgalmazó kb. 2-3 darabot hozott be az országba, mert „úgyse lesz rá kereslet”. Ne az X360-as és PS3-as változat alapján ítélkezzetek már! Persze, hogy azt senki se vette meg, mindenki PC-re akarta beszerezni, még azok a hülyék is, akik 2 percet játszanak vele, majd elkönyvelik, hogy „hú de k**vára nehéz, megyek is inkább CoD 265-özni, az könnyebb”. Az összes DLC-je megvan, és várom a szellemi folytatását, ami csak PS4-re lesz, és Bloodborne a neve. Jah, jövőre ez újradolgozva, szebb grafikával és új tartalommal jön, ami miatt újra meg kell majd venni. És meg is fogom, mert megéri a pénzét, és több ilyen játék kellene (azaz kérnénk szépen egy Dark Souls III-mat, egy Demon’s Souls-t PC-re, valamint egy Demon’s Souls II-t és a Bloodborne-t is PC-re, és jók leszünk pár évig :D)

 

Child of Light:

Sokan el vannak tőle ájulva, de én nem. A demójával játszottam, és szép volt nagyon a játék, de nem tudott lekötni. A harcrendszerrel se volt gond, mivel ez is körökre osztott RPG, viszont hiányzott belőle számomra valami. Később aztán ráeszméltünk, hogy azért, mert Ubi játék, és ez az év nem a Ubisoft-é volt, de erről majd mindjárt :)

 

 

Május:

Super Time Force:

Később PC-re is megjelent Super Time Force ULTRA néven több új karakterrel és egyebekkel. Node mitől jó ez a gyöngyszem? Attól, hogy fogták a Contra játékmenetét, ahol végig kell menni egy pályán, és mindenkit szét kell lőni akit csak látunk, tehát egy sidescrolling shooter (Run and Gun, ha jobban tetszik). Igen, de ha itt meghalunk, vagy csak gondolunk egyet (és van rá lehetőségünk), akkor visszatekerhetjük bárhová az időt, kiválasztunk egy másik karaktert (mert több van mint írtam), vagy akár ugyanazt, és elölről kell kezdenünk a pályát. A poén az, hogy amit az előbb csináltunk az előző karakterrel az lejátszódik ugyanúgy, vagyis ha végigmegyünk a pályán és lezúzunk mindenkit, akkor ha visszatekerjük az időt végigmehetünk másik útvonalon, mert a „klónunk” az végigcsinálja azt, amit mi csináltunk. Főellenségnél a legjobb ezt eljátszani, mert ott 30 másodperc alatt kell kinyírni őt, végigsebezzük amennyiszer csak tudjuk, visszatekerjük az időt, és más karakterrel megcsináljuk ugyanezt, mondjuk úgy 20x, aztán a végén visszajátssza nekünk, hogy milyen badass-ek voltunk. Csak egy bajom van vele: Nincs benne multi (mondjuk nehéz lenne), de így is tökéletes :D

 

Wolfenstein – The New Order:

Sokak szerint átlagos lövölde, szerintem meg tök jó játék. Kivéve a befejezését, azt senkinek se bocsájtom meg, mivel ezt egyrészt folytatni nem lehet, másrészt nincs lezárva (rohadt WC-papír befejezés, ugye…). De egyébként a főhős viselkedésén kívül (miszerint mindent suttogva, nagyon bamba és gyökér tekintettel kell elmondani) tényleg jó játék volt. Nem játszanám le újra, de tetszett. Főleg a zenék :D

 

Gone Home:

Lejátszottam. Értettem miről szól. És annyira nem ájultam el tőle. Én is beparáztam, hátha lesznek benne jumpscare-ek vagy egyebek, de nem voltak. Csak egy átlagos leányzó és a családjának a története, semmi több, viszont díjat semmiképp se érdemel, annyira nem jó játék.

 

Watch_Dogs:

És íme az év legjobban várt játéka, ami toronymagasra megy, és onnan röptében s**rik a GTA sorozat nyakába, aki megmutatja, hogyan kell történetet mesélni, és milyen az igazi Next-Gen grafika. Mi lett a vége? Az, hogy pár kilométerrel a GTA sorozat mellé s**rt, a története, a grafikája és egyebe teljesen átlagos, nagyon gagyi, és azt a rengeteg s**rt amit begyűjtött maga alá szépen telibetalálta. A Watch_Dogs-ban egy hackerrel vagyunk, akinek van egy túlságosan is okos telefonja, és bármit fel tudunk vele törni: ATM-eket, bankszámla adatokat, elektromos berendezéseket, és embereket is (lol). Csakhogy nem úgy sült el a játék, mint ahogyan azt reklámozták, sokan szidják a játékot (köztük én is), mivel nem az E3-mon látott minőséget mutatták be. Tele van bugokkal, és olyan dolgokat nem lehet benne végrehajtani, amit egy GTA szintű játékban alap dologként tartunk számon (mármint GTA 3-ban már, szóval…)

 

 

Június-Július-Augusztus (Egybefogom, mert miért ne?):

Sniper Elite 3:

Ez nagyon király játék volt, ez volt számomra az év 4. legjobb játéka (mármint így sorrendben ahogy megjelent, a 3. a Wolfenstein volt). A Sniper Elite 1. részével nem sokat játszottam, mivel nem tetszett, túlságosan béna volt helyenként. Aztán jött a Sniper Elite V2, ami minden tekintetben jobb volt az elődjénél (ami inkább csak techdemo volt így belegondolva), és rongyossá játszottam. Erre jött a harmadik rész, ami „Open World” volt, vagyis, hogy helyesbítsek, nagyobb teret nyújtott a küldetések megoldása végett. Tehát non-lineáris módon dönthettem el azt, hogy lerakok ide egy aknát, majd fél óra múlva mikor jön az erősítés pont rámegy és felrobbannak. Priceless :D Már csak Co-op módban kellene lejátszani és akkor tökéletes lenne :)

 

Murdered – Soul Suspect:

Ez is egy olyan játék volt, amit vártam, de csalódtam benne. Persze nem akkorát, mint a Watch_Dogs-ban, de azért csalódtam. A történet szerint főhősünk meghal (jól kezdődik, mi? :D), és neki kell megoldania a saját halálát. Nyomozgatni kell meg egyebek, valamint szellemek elől kell menekülni. Onnan lehet tudni, hogy egy játék nem túl erős, hogy az első 10-20 percben már unja az ember, legalábbis én így voltam vele. Ettől függetlenül valamikor újra előveszem, és játszok vele, hátha sikerül együltömben végigvinni (vagy nem).

 

Wildstar:

Nem szeretek sok MMO-val játszani, és mint írtam fentebb a Goat Simulator MMO változata volt a legjobb, és még a Wildstar-nál is jobb. Játszottam a triallal, vagy demóval, vagy nevezzük akárminek, de kissé gyengusznak találtam. Még mindig jobb, mint más MMO-k, de nekem gyengusz. A harcrendszere is béna volt (a szokásos kattintok és majd meghal az ellenfél féle, ez nem JRPG!!!), meg úgy egyéb dolgok is, vagy csak szimplán nem tudnak lekötni ezek? Nem tudom… de ez nem az én játékom, az biztos.

 

Shovel Knight:

Ez viszont már annál inkább! Ez visszavitt engem a NES játékok hőskorába, és ismét gyereknek érezhettem magam, ami nagy dolog. Az egész úgy van felépítve, mint egy NES játék, a nehézsége, a grafikája, a pályák kidolgozása, a zenéje… MINDEN!!! Sok helyen ezt szavazták meg az Év Indie Játékának, és nem véletlenül. Főhősünk Shovel Knight, az „Ásós Lovag”, akinek le kell győznie gonosz ellenfeleit, és megmentenie egy másik, női lovagot, Shield Knight-ot. Mindezt rengeteg pályán át, amiket bármikor megismételhetünk, és… a fenébe is, játsszatok már vele! EZ KIHAGYHATATLAN!!! Addig is meghallgatom a teljes Soundtrack-et míg írom a lista maradék részéhez a hülyeségeimet :D

 

 

Szeptember:

Planetary Annihilation:

Megnéztem a Kickstarter trailerjét, és egyből mondtam, hogy ez bizony egy király játék. Aztán játszottam is vele, és kissé meggondoltam magam. A lényege, hogy egy Sci-Fi világban kell építkeznünk egy óriási robottal, ami mobil bázisként működik, ha szétrobban vesztettünk. Így kell mennünk ide-oda, bázisokat építeni, és elpusztítani az ellenfelet. Csakhogy itt a trükk, aminek lennie kell, mert különben nem játszanék vele, hisz RTS, azokat meg nem sűrűn szeretem: Több bolygón keresztül megy a csata. Azaz nem egy térkép van, amin aztán pakolászunk, hanem egy, kettő, öt vagy akár tíz bolygón és holdjaikon kell harcolnunk egymás ellen. Akár el is köthetünk egy-két holdat vagy bolygót, és a másikba ütköztethetjük, hogy teljesen megsemmisítük a kiszemelt planétát (Planetary Annihilation – Bolygóközi Pusztítás, mi?). Sajnos nincs kivel játszani, de ha lenne is nem tartana tovább 10-20 percnél, mert mindenki megunná…

 

Destiny:

I KNOW IT’S MY DESTINYYY!!! Jah, nem, az a Pokémon. Nos, a Pokémon ezerszer jobb, mint ez az erősen Halo és Borderlands koppintás, amiben ráadásul a loot is s**rul működik. Félreértés ne essék, ez is olyan játék volt, amit vártam, hogy majd milyen király lesz és milyen jókat fogok vele játszani, aztán bekerültem a bétába. Nah, ott egyből kiderült, hogy hót unalmas az egész, és egyáltalán nem tud lekötni. A menüje az nagyon bejön, az Inventory és a többi, de ez csak a kezelőfelület. Kezelőfelület miatt nem játsszunk játékkal, bocs… Hogy milyen király ez a Shovel Knight OST… Jah, várj, következő játék :D

 

Dead Rising 3:

A Dead Rising 1. része azon játékok közé tartozott, ami miatt annó X360-ast vettem (plusz a GTAIV miatt). Amint megjelent a Case Zero többször is lejátszottam, és nagyon profi lettem benne. A Dead Rising 2-vel hasonlóféleképpen vagyok, de az Off the Record-ot nem sikerült még lejátszanom (tönkrement a mentésem, és nem volt kedvem elölről kezdeni, most meg öcsémmel játszanám le, ha neki is lenne rá ideje), valamint a Case West-et se játszottam még le. No de jött a DR3, amivel még a PlayIT-en játszottam egy kicsit XOne-on. A véleményem kb. ugyanaz, miszerint ez már nem az a Dead Rising, amivel annó megismerkedtünk, és talán bénább egy kicsivel. Nem azt mondom, hogy nem tetszik, de nagyon szemet szúr pár dolog, az irányítás, a történetvezetés és a többi. Sebaj, majd lejátszom öcsémmel Co-opban, mert úgy a jó!

 

Road Redemption:

Ezt a játékot is leszólják, mert túl árkádos, és túlságosan érdekes helyenként. ÉS EZ BAJ? Ez a Road Rash szellemi folytatása, és mint az tökéletesen jól működik, sőt, NAGYON IS JÓL. Már csak a Netes multira kell várni, és olyan jókat fogunk játszani öcsémmel és a haverokkal, hogy ihajja-csuhajja :D

 

Október:

Crawl:

Az Early Access egyik átka, hogyha megjelenik egy játék nem biztos, hogy elkészül az adott játék, vagy, hogy minden feature amit ígértek azonnal bekerül. Így történt a Crawl esetében is, aminek a trailerje nagyon bejött, és meg is vettem a játékot, le is játszottam, de azóta semmi. Nem játszottam vele, pedig szeretnék, csak nincs kivel, mert, akárcsak a Road Redemption esetében, itt sincs még Netes multi. Ebben a felülnézetes RPG-ben le kell zúznunk egy szörnyet, de ahhoz el kell érnünk a 10-es szintet, hogy eljuthassunk, és max. 3 próbálkozást kapunk. Ott a poén, hogy ezt mindig 4 fő játssza, ha nincs annyi akkor gépi játékosok alkotnak helyettük. Az egyik játékos a hős, a másik három pedig megszállhatja a szörnyeket, a csapdákat és egyebeket, szóval tiszta Dark Souls-os a hangulat :D

 

The Evil Within:

„Ez nem túlélő-horror, ez egy s**r, unalmas, kiszámítható történettel és a többivel”. Én minden percét élveztem (nah, jó, azt nem, mikor elfogyott a lőszer és kinyírtak, de hát ilyen az igazi túlélő-horror, nem???). Lehet, hogy a sztori kissé klisés volt, lehet, hogy helyenként nehéz volt, kiszámítható és a többi, de én örülnék egy folytatásnak, vagy hasonlóan jó játéknak. Mert, hogy ez nagyon is jó játék volt az biztos.

 

Borderlands – The Pre-Sequel:

Örültem, mikor megtudtam, hogy jön egy folytatás… izé… egy előzmény………… egy elő-folytatás a Borderlands-hez, amiben 4 új karakterrel vághatunk neki a kalandoknak, ami összeköti a Borderlands 1. és 2. részének történetét. És itt ki is fújt a játék, ugyanis nagyjából a negyedéig jutottam el a haverokkal, majd nem játszottunk tovább. Egyedül lejátszhatnám, de én a többiekkel szeretném, ők viszont nem mindig érnek rá, és ez a baj manapság velem is, másokkal is: Nem mindig érünk rá játszani, ha pedig ráérünk akkor mással akarunk. Egyáltalán nincs baj a Borderlands játékokkal, félreértés ne essék, ez egy remek játék, ezerszer jobb, mint a Destiny, de egyedül nem szeretek játszani Co-op játékokkal, ha már ott a lehetőség, hogy többen játszhassunk, akkor használjuk ki, nem?

 

Nom-Nom Galaxy:

Szintén Early Acces, szintén nincs még Netes multi. Ez a két dolog tart vissza attól, hogy játsszak vele. Egy bolygóra lőnek ki minket, és a célunk az, hogy levest készítsünk a bolygón található alapanyagokból, legyenek azok különböző lények vagy növények, és aztán rakétával az otthoni bolygónkra vissza lőjjük. Hülyeség? Bizarr? Túlságosan japán? Lehet, de nagyon király játék, remek ötlettel és egyebekkel, de sajnos nincs hozzá Netes multi. Viszont Early Access révén mindig kellenek hozzá a frissítések, de azokat havonta meg is kapja, és ez így van rendben!

 

 

November-December (szintén egybe vesszük):

Far Cry 4:

A Far Cry 3. részét nagyon szerettük/imádtuk, most jött a 4. rész, és… hát ez már nem üt annyira. Jónak jó, hogy Ajah Ghale azért tér vissza Kyrat kitalált országába, hogy szétszórja anyja hamvait, aztán bekerül egy háború kellős közepébe, és jó a Himaláján mászkálni, de valahogy mégse adja át azt a fílinget, amit a Far Cry 3 annó adott. Viszont még mindig jobb, mint a Far Cry 2, vagy a borzasztóan s**r 1. rész. Talán majd ezt is lejátsszuk egyszer, talán…

 

The Binding of Isaac – ReBirth:

Remake-elték a Binding of Isaac-et, ami egy kiváló Indie játék volt, és adtak neki 6000 új tartalmat, szörnyet, tárgyat, helyszínt, Bossfight-ot, viszont a grafikáját „lebutították”. Ami viszont kezdetben nagyon zavart, az a ZENE volt. Igen, a zene, ugyanis nem sikerült olyan jóra, mint amit annó Danny Baranowsky készített. Ettől függetlenül kiváló lett a játék, de a két fős Co-op módot csak egy gépen lehet kipróbálni, amihez még nem kezdtem hozzá, pedig szeretnék. Most, hogy ismét le lett árazva Steam-en és megvettem (szokásomhoz híven két példányban, egyet magamnak, egyet öcsémnek), lehet, hogy hamarosan kipróbáljuk Co-opban. Majd meglássuk! >:3

 

Valkyria Chronicles:

Az animét nagyon szerettük, ahol egy kitalált világban, 2. VH-s környezetben alkottak főhőseink, viszont amit kevesen tudnak az az, hogy valójában ez a játék volt először, és ebből készült az anime. Hoppá! Akkor ez biztos jobb lehet, nem? Nos pár dolog teljesen másképp működik itt, és másképp van sorrendben, de hát ezért vannak az animék, hogy kiszínezzék még jobban a dolgokat, netán gyökeresen másképp meséljenek el pár dolgot, nem? Dehogynem! De ez a körökre osztott taktikai lövölde már a harcrendszerével elnyerte a tetszését nálam, pedig annó még csak a Valkyria Chronicles 2-vel játszottam egy keveset PSP-n, és még nem is néztem meg akkoriban az animét. Nagyon jó játék, anime rajongóknak kötelező!!!

 

Tales from the Borderlands – Episode 1 – Zer0 Sum:

És elértünk a lista utolsó játékához, ami nem más, mint a TellTale Games egyik legújabb kalandjátéka, amit ezúttal a Borderlands világához kötöttek. Nagyon jól visszaadja a Borderlands játékok hangulatát, humorát, és a TTG játékainak grafikája tökéletesen passzol a világhoz, szóval minden tekintetben örülök neki, hogy elkészült ez a remekmű. Sőt, nemsokára jön a második epizód, és látván azt, hogy az elsőt együltömben játszottam végig nem fogok unatkozni, amint megjelenik.

 

 

Szóval ez volt számomra az idei év játékokban. Igen, tudom, hogy ennél több játék jelent meg, de tényleg csak arról írtam, amivel játszottam, hiába jelent meg és lett botrányosan s**r az AC – Unity, vagy nagyon jó, majd később akár unalomba fulladó a TitanFall, ezek nekem kimaradtak. Sebaj, mert majd úgyis jön a következő év, és remélem, hogy ezerszer jobb lesz, mint az idei. Idén is voltak jó játékok, nem az a baj, hanem inkább az, hogy a minőség nagyon romlott, főleg UbiSoft téren. Tehát itten is BÚÉK mindenkinek, és szebb, jobb játékokkal teli jövő évet kívánok néktek! :)

Megtekintések száma: 119 | Hozzáadta:: The_Reaper_CooL | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Belépés

Üzenőfal

Hírek
«  Április 2016  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930

Partnerek


(KIEMELT PARTNER)


Magyarítások Portál



The Gamers


RETRO_hun


RetroConsole
Games


Copyright The_Reaper_CooL © 2017Ingyenes honlapszerkesztő - uCoz