Nyitólap TRC's PlayGround Regisztráció

Belépés

Üdvözöllek Vendég | RSSKedd, 2017/07/25, 11:35
Főoldal » 2016 » Április » 15 » DmC véleményezés – Avagy TRC végigvitte a DmC-t!!!!!!!!!! 1. rész
21:35
DmC véleményezés – Avagy TRC végigvitte a DmC-t!!!!!!!!!! 1. rész

EREDETILEG EKKOR ÍRTAM: 2013-02-03 18:32:00

A címben szerepel egy alcím, ami igaz: TÉNYLEG lezúztam a DmC-t, és leírom a véleményem róla. Hosszú lesz, NAGYON hosszú, de olvassátok el, HA MERITEK!

Most ahelyett, hogy elkezdeném leírni, hogy ez az „új” „Devil May Cry” játék, ami amúgy rohadtul nem az, és olyan főhős van benne, akinek egy csöppnyi köze nincs az eddigi részek Dantejához, ehelyett inkább fogom, és in medias res belevágok a játék elemzésébe. Majd közben ha lesz megjegyzésem, úgyis észre fogjátok venni, és akinek nem tetszett a demós értékelésem (amit korábban olvashattatok), akkor azok most menjenek el. Köszönöm ^^. Elöljáróban még annyit, hogyha akarom megemlítem a korábbi Devil May Cry részeket, vagy egyes elemeiket, de ezt kevésbé szeretném, erre a „játékra” akarok koncentrálni és kész.

Szóval úgy kezdődik ez a DmC nevű szutyok, hogy Dante két csajjal is nyomatja az ágyban, majd egy szál f**zban kimegy a lakókocsijából, és full meztelenül ugrálva lassított felvételben felöltözik, hogy elkezdjen démonokat zúzni. Ez a jelenet lazának akar tűnni, de számomra túlságosan gagyinak jött le az egész. Viszont ekkor jött a harcrendszer (ami még mindig nem változott a demótól), amit elismerek, hogy jól van kivitelezve. Lehet szuperül kombózni, többfajta fegyvert használni, de pár dolog itt is kissé érdekesen lett kivitelezve, például nincs Hard-LockOn, csak Soft-LockOn a játékban. Ezt lefordítom: Az eddigi részekben ha én ki akartam nyírni valakit, csak nyomva tartottam egy gombot, befókuszáltam az ellenfelemet, és már zúzhattam is. Itt viszont semmi gombot nem lehet erre nyomni, pontosabban a becélzandó ellenfél felé kell mennem a bal analóggal, és úgy kell támadnom őt, így valamelyest becélozza őt, de van rá egy hajszálnyi esély, hogy a következő támadásom mégse őt, hanem a másik társát fogja be. És most nem kell olyan szavakkal dobálózni, hogy „LOLNUBWTFLRN2PLAY!” meg satöbbi, mert én a Monster Hunter-en és egyebeken nevelkedtem, amikben csöppet sincs LockOn, és nem is kell beléjük. Pusztán megjegyeztem, hogy ez egy olyan alapvető feature volt a korábbi részekben, amik jót tettek a harcrendszernek, és picivel könnyebbé tették azt. Itt mi lett könnyebb? A rangok megszerzése. Merthogy itt olyan dolgok is vannak, hogyha ütjük az ellent, különböző kombókat vetünk be, akkor kapunk megfelelő fokozatokat, több pontot…stb, amik néha jól jönnek. Itt valamiért számomra ezerszer könnyebb ezeket kivitelezni akár nehezebb fokozatokon is, „biztos bennem és a LockOn hiányában van a hiba”, tehetném húdeviccesen hozzá.

De inkább folytassuk a dolgokat! A történet szerint a démonok uralják a világot, a médiát, a politikát és egyebeket (mostanában milyen sok hasonló témával találkozunk, csak ebbe a játékba rohadtul nem illik bele), és ezt Dantenak, valamint a hülye kalapos és bénácska, már-már nagyon b**ulós ikertesójának, Vergilnek (MIT TETTEK VELED???) sem tetszik, úgyhogy összefognak, hogy elintézzék a főgonoszt, Mundust egyszer és mindenkorra. Ha Mundus neve ismerősen cseng, akkor szólok, hogy a játék nagyjából az első és a harmadik rész eseményeit foglalja össze magába, sajátos dolgokkal vegyítve (hiszen mégiscsak egy remakeről van szó…). Tehát a harcrendszernél tartottunk (ahol két különböző gombbal lehet evade-elni/hárítani, miközben nincs LockOn és simán oda lehetne rakni az egyikre de mindegy, vagy akár a Devil Trigger is lehetne ott, de erről később), miután Dantenak menekülnie kell, mintha valamilyen Crash Bandicoot játékkal játszanánk. Igen, a Devil May Cry 3-ban is volt olyan, hogy csapdákat kellett kerülgetni, de nem erről szólt a fél játék, hogy futunk és omlik össze a talaj alattunk (most ez ugrott be hirtelen).

A menekülés után jöttem rá, hogy a játék kamerakezelése egyszerűen csodálatos. Nem elég, hogy a játékban két szín van, a kék és a narancssárga, de még így is mindent szebbé tehet az, hogy hiába forgatom megfelelően a kamerát, néha egészen érdekes dolgokat képes művelni. Sebaj, tovább menvén találtam egy Upgrade-elős helyet, ahol többfajta kombót is megvásárolhatok. Egész jól ki van dolgozva, ki is próbálhatom a cuccost amit veszek mielőtt ténylegesen ebbe ölném a begyűjtött cuccokat. Meg is vettem hát a „Lefelé zuhanok és közben badass módjára pörögve ölöm az ellenfeleket”, de ez itt valami hihetetlenül gagyin néz ki, sajnálom…

Viszont az óriáskerekes rész tetszett, főleg, mikor Donte (ezúttal így fogom hívni, hogy bemutassam mennyire nem hasonlít a régi Dantera) lazán felvette a dzsekijét. Eddig ez volt az első olyan megnyílvánulása, ahol tetszett is a karakter, de csak egy röpke pillanatig. Főleg azok után, hogy beleraktak egy vicces jelenetet, amin egyik szemem sírt, a másik nevetett: Donte kijutott egy épületből, és egy fehér paróka rárepült a fejére. Meglátta magát egy törött tükörben, nézelődött, nézelődött… „Not in a million years!”, mondta. Tehát ezzel azt fejezte ki, hogy nem tetszik neki ez a hajstílus. Ez egyfajta jelzés volt a rajongóknak, hogy Donte nem fog úgy kinézni, mint Dante és pont, mivel a rajongók „csak azért szólják le a játékot, mert Donte másképp néz ki”. Hát nem, egy halom probléma van a játékkal, kezdve ott, hogy a Ninja Theory készítette, akiktől én még egy jó játékot se láttam (Heavenly Sword demója bőven elég volt ahhoz, hogy rájöjjek csak egy átlagos Hack and Slash-ről van szó, az Enslaved demója tetszett, de a teljes játék már nem tudott lekötni). Most jön a kérdés: Ha ennyire nem tetszik ez a játék sem, akkor minek játszok vele? Mert megmondtam: Idén ha tehetem, lejátszom azokat a játékokat is, amiket nem szeretek (és manapság jelentek meg, nem pedig 600 évvel ezelőtt, akadnak olyanok is…), és hátha más véleményen leszek, mire a végéig eljutok.

A Hunter legyőzése után realizálódott bennem az, hogy ez egy Unreal Engine 3-mas játék. Mármint ezt azért mondom, mert sokak szerint az UE3 elavult, és nem képes szép játékokat létrehozni. Ez nem igaz, a készítőkön múlik, hogy egy játék szép vagy ronda lesz. Igen, megint felhoztam a grafikát, amit nem nézek, de most tényleg azt láttam, hogy ez a játék NAGYON ronda. A karakterek ki vannak dolgozva, de minden más mosottas, a modellek csúnyák…stb. Márpedig ezt simán meg lehet oldani, ha a készítők tudnak alkotni rendesen, és pont. A régebbi Devil May Cry-ok (észrevettétek, hogy ezt a szutykot DmC-nek, a régebbi részeket Devil May Cry-nak hívom, mert nem méltó ez a játék a korábbi részekhez?) pedig lehet, hogy még ennyire se néztek ki jól, de a korhoz képest gyönyörűek voltak. Ez pedig nem az… csak valami agyonshaderezett valami, ami narancssárga és kék színek nélkül semmit se ér. Kissé olyan, mint a Gears of War első része, ami annó jól nézett ki, manapság már szebb UE3-mas játékok is vannak nála, de ez a DmC nem az…

No, második pálya, elején kisebb intró: Kat (tudjátok, a csaj aki nem ér fel se Ladyhez, se Trishhez, „Not in a million years!”) elvezet a főnökéhez, aki egy hi-tech bunkerben van. Tényleg, minek kellett ilyen világba helyezni ezt a DmC-t? Mert manapság ez a menő? A régebbi részek milyen jók voltak már a gótikus kastélyokban és egyebekben, és a városias környezet is csak pár pillanatig vagy egyszer-kétszer tűnt csak fel. Miközben ezen gondolkoztam, megjelent a búzafejű Vergil (OH GOD WHY??? ;_;). Lenyalt kis hajával elmagyarázza, hogy ő hozta létre a Rendet, és hogy szépen le akarja győzni a gonosz démonokat. És szinte elsírja magát, mikor az emberiség megmentéséért könyörög Donténak. Hol van az a Badass Vergil akit eddig megismerhettünk??? Sehol, őt is elnyelte a homály, de „nektek csak a Dontéval van bajotok, Vürgillel nincs, őt nem b**ztuk el annyira…”. Hogyne… És még kalapja is van…   ._.

Donte hazatér, és itt történik pár érdekes dolog. Például megkapjuk az Arbiter nevű baltát, amivel jó nagyokat ráb**zhatunk a démonokra. És ekkor jött az, hogy egyes szörnyeket csak úgy lehet legyőzni, ha ezt-és-ezt a fegyvert használjuk. Most nem arra gondolok, hogy egyeseket lőni kell, másokat meg vágni, hanem arra, hogy gyakorlatilag kényszerít minket a játék más fegyverek használatához, hiába van maximumra kifejlesztve a kardunk. Tovább menvén van egy ajtó, amit nem lehet kinyitni, mivel csak és kizárólag démoni fegyverrel lehet kinyitni a piros ajtókat. Oké, tovább megyek, kék ajtó. Hopp, lesznek angyali fegyverek is! Tehát ezekkel kell majd variálni, hogy kinyírjak szörnyeket és továbbjuthassak. Más játékokban is voltak már ilyenek, ez igaz, csak ezt nem tudom, hogy ide minek kellett ilyet berakni… Jah, de! Értelmet nyert, hogy miért mindig narancssárga és kék minden, mert hol a démoni, hol az angyali dolgát látjuk a dolgoknak.

Egy álomszerű résznél jártam, ahol kaptam egy új képességet: Magamhoz tudom húzni az ellenfeleket, és egyes pályaelemeket is. Hopp, lehet majd platformoskodni rendesen, kihúzni a falakból a cuccokat, azokra ugrabugrálni és kész. Jah, itt van LockOn ezekre a platformokra, mikor megcsillannak már nyomhatom is a gombot, simán behúzom, de az ellenfelekre nincs. Hiába nyomtam jobbra az analógot, úgy vette, hogy felfelé nyomom, és az ottani ellenfelet húzom magamhoz. Nincs LockOn, nem nooboskodok, ezt csinálta (én megmondtam…). Sebaj, tovább menve jöttek pajzsos kisangyalok. Ekkor már sokadszorra történt az, hogy egyszerűen idegesítővé vált, hogy minden egyes új ellenfélnél beáll a kép, leírja mi a neve, mint valami Kengyelfutó Gyalogkakukk részben, és aztán mehet a harc. És mi a harcok vége? Belassul a játék az utolsó gyilkos mozdulatomnál, hogy érezzem, hogy Badass vagyok. Pedig ettől nem érzem úgy magam, hanem idegesebb leszek, mivel nem futhatok végig a játékon. Márpedig azt egyre jobban szeretném, kezdem unni… (Igen, még csak az elején vagyok, de hát ha az ember nem szereti a gamét és kénytelen vele játszani mert megígérte akkor mit tegyen?)

Ekkor vettem észre, hogy igen, jól meg van csinálva az Upgrade rendszer, DE itt bizonyos pontokból lehet megvenni az Upgrade-eket, míg más játékokkal ellentétben pénz-szerűen kell költeni rájuk. Oké, lefordítom érthetően: Van egy halom képesség, BÁRMELYIKET megszerezhetem, csak rá kell nyomnom, míg máshol kiírja, hogy „Ez a képesség 5000 akármibe kerül”. Itt ha van Upgrade pontom, megveszem és kész. Én nem így emlékszem a korábbi Devil May Cry játékokra… És ha most valaki elkezd nekem panaszkodni, hogy „Mi a baj, az, hogy könnyebbé tették a játékot neked?”. Igen, baj, mert a kihívást keresem, nem pedig ilyen button-masher valamit.

Megtaláltuk Eva képét, hopp, meg is kaptuk az angyali fegyót (ami amúgy egy kasza, az Osiris, kissé érdekes fegyver egy angyalnak, de hát a Dante’s Inferno óta tudjuk, hogy a kaszát lehet jó célokra is használni, és különben is TRC szereti a kaszákat :P). Így már lehetett jó kis kombókat beküldeni, sőt, a kasza pár ütés után „feltöltődött”, így többet tudtam vele sebezni. Van egy sejtésem: Ha angyali fegyóval ölök démonokat, vagy démoni fegyóval angyalokat, akkor egy idő után ha nem ütnek meg többet sebezhetek velük. Hú de eCCerű ez a rendszer! Ééééés nem. Mivel továbbjutva megnéztem a mozdulatait, és rájöttem, hogy csak ez az egy fegyó működik így. Jah, akinek még nem esett volna le: Igen, úgy írom ezt a véleményezést, ahogy a játékkal játszok, így gyakorlatilag elspoilerkodom az egészet, és ez egy igencsak hosszú leírás lesz, szóval így olvasgassátok tovább.

A kék angyali „ajtók” kinyitása után megint jött egy Sliderses rész, ahol Donte visszaemlékszik régi gyerekkorára. Ez ilyen szétesett, a semmiben levegő városos részben van, korábban is volt már, de nem említettem meg, feleslegesnek tartottam. Itt mutatta meg a játék azt, hogy megint van egy új cuccom, amivel nem másokat tudok magamhoz húzni, hanem fordítva: Magamat tudom hozzájuk. És most ezzel következett pár logikai platformer rész, ki hitte volna, hogy ez következik… Mikor vége lett, és mikor már vagy huszadjára hallottam a „HÁÚ MÁCS OF JÓR CSÁJÖLDHÚD DU JÚ RIMEMBÖR???” szöveget, kiderült, hogy a kaszát arra is lehet használni, hogy visszatérítsem az ellenfelekre a lövedéket. És ekkor Donte elmagyarázza, hogy ki ő, mi ő, és hogy volt egy testvére is, Vürgil (ha korábban nem esett volna le, már így hívom itt Vergilt, hogy lássátok ő se hasonlít a régi énjére). Mundus kinyírta a muterját, és most Donte mérges. Közben Sparda tök átlagos fazonnak néz ki, holott ő elméletileg egy hatalmas nagy erővel rendelkező démon, de ez nem számít, mivel remake ugyebár, és kit érdekel, hogy „csak Donte néz ki másképp”. Nomindegy…

Ekkor lett vége a második pályának, és Vürgil elmondta, hogy ő mennyire örül, hogy találkozott velünk, Dontéval. És ez jó dolog, mert Spardaból szadomazó démont csináltak, ami „rosszabb sors mint a halál”. Itt volt egy kisebb, hat napos szünet, mivel sokkalta értelmesebb játékokkal is játszani kellett. De visszatértem, és elkezdtem írni tovább ezt a „kicsiny” véleményezésemet.

Vürgil elkezdte mesélni, hogy milyen szép volt régen a világ, meg hogy voltak régen is démonok meg angyalok. És akkor elmondja, hogy Mundus volt a legbrutálisabb, és a testvére, Sparda összejött egy angyallal, Evaval, és így lett Donte és Vürgil. Eva meghót, Sparda meg szadomazó ruhában kötött ki. És ekkor jön a poén: Csak egy Nephilim képes kivégezni Mundust, és a Nephilim egy…….. de rondán néz ki itt a textúra Istenem…… szóval a Nephilim egy félig angyal, félig démon szerzet. Hopp, most eksün van.

És az eksün közben beáll a kép, kiírván: STYLE RANK SYSTEM! „Minél stílusosabban harcolsz, annál nagyobb stílus-rangot kapsz!”. Jééé! NEMMONDOOOD??? És az az SSS ott a jobb felső sarokban mi? No mindegy… Hopp, új ellenség (tudom, mert megáll a kép, ugyebár…), a Láncfűrészes József/Ravager. Ezek után még vagy hatmillió ellenfelet legyőztem, belassult a harc, de nem ez a lényeg! A játék kitalált egy új dolgot, méghozzá azt, hogyha Donte legyőzött egy ellenfelet, akkor hátranéz vicsorító, kíváncsi szemekkel. Mikor már ezt is harmadszorra láttam (legalább…), akkor muszáj volt beküldenem egy „De s**r!” szöveget.

Egy nagyon fantasztikus platformkodós rész után (azt említettem már, hogy nagyon gagyin ugrál Donte?) ismét találtam egy kék rózsát. SZERENCSÉRE most nem jött a „HÁÚ MÁCS OF JÓR…” sablonszöveg, helyette más volt, de megint egy össze-visszaságos helyen voltam. És megkaptam az Angel Boost erőt, amivel a levegőben előrébb repülhetek, sőt, ha nyomvatartom a gombot, még Glide-olhatok is. Donte megtanult repülni!

Természetesen volt egy rész korábban, ahol nem juthattam át, de most, hogy Donte repül, már átjut……. BASZKI MOST MONDTA MEGINT, HOGY „HÁÚ MÁCS OF JÓR CSÁJÖLDHÚD DU JÚ RÍMEMBÖR???”. Agyf**z… Jah, most megint új ellenfelek, Pathos-ok jöttek. Vége a mapnak, és megtudjuk, hogy a Mundus irányít mindent, és hogy sok gonoszságot művel az emberekkel, átmossa az agyukat és a többi. És ezt hogyan? Úgy, hogy az üdítő amit isznak az átmossa az emberek agyát. Nemrég láttam a Branded c. filmet, ami hasonlóféleképpen működött, értettem is a mondanivalóját, de rohadtul nem érdekelt. Node DmC: Ki kő nyírni Mundust és probléma megoldva. Hurrá!

Negyedik pálya következik… Jééé! Ez a demó! És itt láthatjuk azt, hogy Donte beleköt egy kövér csávóba, mert miért ne, hiszen ő egy ilyen ketseg alak. Jó, kiüti a kezéből az üdítőt, hogy „nehogy meghójjá itt nekem!”, és? Attól még mindig egy ketseg… Hajh, most megint írjam le azt, amit ezen a mapon tapasztaltam a demó alapján? Inkább nem, csak ha valami hú de iszonyatosan jót találok ki, mint azt, hogy már megint új ellenfél, beáll a kép…stb…stb, de már mindegy. Mondtam már, hogy milyen jó ez a LockOn rendszer? Az előbb csináltam kétszer egymás után SSS-t, de rohadtul nem azt az ellenfelet célozta be kétszer is, amit akartam, pedig feléjük nyomtam a gombot.

Nah, itt történt egy olyan dolog, ami a demóban nem volt, legalábbis nem emlékszem, hogy lett volna: Jöttek Frost Knight-ok. Ezeket CSAK angyali fegyóval lehet sebezni, kissé idegesítő volt, de simán megbirkóztam velük (hiába, a kaszát fejlesztgettem ezidáig). Kat elmondja, hogy a varázslatokat elő lehet készíteni, de sokáig tartanak, úgyhogy nála van egy kis festékszóró spray, amit graffitiként használva tud ilyen-olyan varázslatokat rakosgatni. Ez volt a második (talán a harmadik? Nem számolom) dolog, ami tetszett a játékban, ez ötletes volt. Leugrottam a második emeletről, és elkezdtem pörögve lőni. Oké, régen is nagyon lassan „esett” lefelé Donte ilyen pörgés után, de itt tényleg hülyén néz ki. Itt volt egy újabb ellenfél, ilyen kövér Tyrant. Szét kellett szedni, majd kiugrani a katedrális ablakán. Vége a demós pályának. Bob Barbas bácsi pedig elmondja, hogy Donte egy igazi terrorpista, úgyhogy vigyázni kell vele.

Virility, jön a szöveg, vagyis ez az a cucc, ami miatt az embereket átmossák. Elmondják, hogy a titkos összetevője miatt jó az egész. Jah, és ettől 63%-kal többet fognak dugni az emberek. Ekkor Kat elmondja, hogy őt is be akarták annó drogozni, de ellenállt a rendszernek. Hurrá! Az EGÉSZ játék egy antikampány a drogok, a rendszer, a politikusok és egész ellen. Ez szép és jó lenne, de… MIÉRT egy „Devil May Cry” játékba kell rakni? És MOST jött az a jelenet, ahol Donte belenyúlt a mellkasán belül a szívéhez, hogy megnézze, hogy „ember-e még”. Tessék, eljutottam ehhez a részhez, de ettől függetlenül Donte SOSEM lesz olyan Badass, mint az a Dante, akinek egy kardot nyomnak a mellkasába, és ő csak mosolyogni tud az egészen. Ez a kiskecseg meg ordít a fájdalomtól, pedig a saját ujját nyomja be a mellkasába. Nevetséges…

De most jön a pálya, aminek a végén a demóban már lezúzott Secret Ingredient nevű bosst kell kinyírni. Nem tudjátok melyik az? Hát az, amelyik azt mondja, hogy „FUCK YYYOOOOOOOUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUAREBUIGJRIEJGBVPIERIBGPMEZMEVJIJVAIRJAGVR”. Így már rémlik? :D Rendben! ^^

Ezen a pályán vettem észre először azt, hogy a játék nem csak narancssárga színből áll, most minden kékes volt! Korábban már említettem, hogy csak narancssárga és kék szín van benne (meg néha mintha fekete-fehéret is láttam volna, vagy szürkéset), de itt most TÉNYLEG minden kékes volt. Miután fél évig követtem Kat-et, jött egy videó, ahol Kat mesélt a gyerekkoráról. Ez a karakter nekem unszimpatikus, és most nem Donte-ről beszélek…

Donte miért fut ilyen TETŰLASSAN? Régen is lassú volt a karakter, de akkor is. Semmi baj, jön az átmenet, megyünk a Limboba, hogy megöljünk egy Succubbust. Jah, Succubbust… Ő lenne a Secret Ingredient, aki ROHADTUL nem hasonlít semmilyen Succubbusra, köze nincs hozzá. Mi a Succubbus? Egy nagyon SZEXI démon, aki elcsábítja az embereket, hogy aztán lefeküdjön velük, és így szívja ki a lélekenergiájukat. Itt mi a Succubbus? …nem kommentálnám :)

Közben előjöttek a szokásos falon lévő szövegek. Ha tehetném, kicserélném ezeket, és mindenhová kiraknám, hogy „Ez a játék egy s**r”, „Donte egy kecseg!” meg ilyenek, és kiraknám modként. Jókat röhögnék!!! :D …tényleg! Már meg is van hozzá a megoldás, de azt tesztelni kellene, el kellene készíteni, úgyhogy meggondoltam magam. Talán majd eCCer :)

Sok harc és egyéb után fejlesztettem a képességeimet. Most inverz módon is fel tudok ugrani és lövöldözni körbe-körbe, így már kicsit jobban néz ki, hogy ide-oda pörög Donte és lő. Még mindig nem az igazi (és soha nem is lesz), de elmegy. Hopp, jött egy Frost Knight ÉS egy Hell Knight eCCerre. Előbbit csak angyali, utóbbit csak ördögi fegyverrel lehet sebezni. És ez jó nekünk? Ha tudunk játszani (mint én, mielőtt belémkötne valaki), akkor jó, de amúgy szemét dolog egy kicsit, hogy erre csak ilyen, a másikra csak olyan támadásokat lehet nyomni. Csak S rangot sikerült szereznem itt, amire szomorú vagyok, de sebaj, nem azért játszok, hogy mindig SSS vagy akármilyet szerezzek, hanem azért, hogy lezúzzam, és bebizonyítsam, hogy lezúztam, miközben leírom a véleményezésemet, ennyi. Történetem ott folytatódik, hogy a második Frost és Hell Knight után kiíródott egy felirat a falra: „FUCK YOU DANTE!!!”. Szerintem is (bár az lehetne Donte is, de hát a játék Dante-nak, én meg Donte-nak hívom, ennyi a különbség). A zenéket még nem említettem meg. Néha jók, néha meg nem, de ettől függetlenül pumpálják az adrenalint az emberbe. Erre tökéletesen megfelelnek, és ez a lényeg.

Hosszas harcok után elérkezett a hatodik pálya, a Secret Ingredient, a Bossfight, a „FUCK YOOOUUUUUUUUUUUUFGBSDGHBSDJFIGBDJSFIS” rész. Először egy kisebb platformkodás volt, ami időre ment, és ellenfeleket is ki kellett VOLNA nyírni. Még egyszer: Nem azért zúzok, hogy sokat tököljek, úgyhogy végigfutottam (és ugráltam) az egész pályarészen. Majd be egy alagútba, amiben miért is lehetne ugrálni, előre-repülni Angel Boost-tal, hogy gyorsabban érjek a végére, neeem… És most jött az, hogy a narancssárga és a kék szín tökéletes harmóniát alkotott, ahogy elértem a Bossfight-hoz. Úgy 6000 (bár nem számoltam) „FUCK YOU!”-zást követően elindult a Bossfight, és meg is öltem a Secret Ingredient-et. Jah, azt kihagytam, hogy eddig nem volt, de itt már beállt a kép a Bossnál, miert miért ne. Ezt MUSZÁJ volt belerakniuk, hogy jobban lehúzhassuk a játékot az idegesítő „Megáll a képernyő és bemutatkozik az ellenfél” képernyő miatt. És közben itt még akadozott is a game. Mivel a demóban véget ért ott a Bossfight, hogy levágjuk őt, így most ment tovább a jelenet azzal, hogy ide-oda megy a dzsuvában, nekünk meg ki kell rántani alóla a törmeléket, valamint arrébb kell ugranunk. A lényeg, hogy megpusztul, szétszedi őt egy ventilátor (jó jelenet volt), majd utána Mundus épp döngeti a másik démon csajt (nem volt jó jelenet), és rájön, hogy meghót a kedves Succubbusa. Úgyhogy most mérges, mert a Nephilim harcol, és ki kell őt nyírni. Eközben a kedves démoni néninek az arca szétcsúszott, mivel a bőre alig illeszkedik a testéhez, így megigazította magát, hogy feszesebb legyen a bőre… de tényleg! Olyan volt, mint a Men in Black-ben. Vége a pályának, jöhet a következő.

Ezek a töltőképernyők tetszenek, jó a kombózásos cucc fehér alapon fekete karakterekkel. Lényegtelen, mert Donte megkérdezi, hogy ki ez a Kat valójában, és mi a háttértörténete. Kiderül, hogy Kat nevelőapja démon volt, de Vürgil megmentette őt. Milyen rendes dolog ez Kalap-úrfitól, nem? És most, hogy Kat levette a kapucniját, most látni, hogy milyen roppant rondán néz ki (akárcsak Donte). Öcsém a háttérben megszólalt, hogy „Úristen de s**rul néz ki ez a játék!”. Nem tudom, mivel játszott, de akár ide is illő lett volna. Sebaj, mert közben jött Kalap-úrfi (aki még mindig gyökér módon néz ki), és megtudtuk, hogy Bob Barbas-t kell megölni, méghozzá a tornyában, ami a víz tükröződésében van.

Hopp, bezuhantunk a vízbe a híd alá, és már ott is voltunk a híd alatti világban. Szét is vertem újdonsült fegyveremmel, amit amúgy a Succubbus fájtörölés után kapunk, ilyen démoni öklök (Eryx névre hallgatnak). És nagyon fílinges velük harcolni, de a harcrendszert korábban már dícsértem (kivéve a kamerát és a LockOn-t, ugyebár), szóval lépjünk tovább. Mondjuk az se volt rossz, hogy a Tyrant-eket fel lehet ütni egy feltöltött Eryx támadással, de lépjünk tovább. Jött valami kis patkány, de aztán eltűnt, végül pedig egy olyan helyre jutottam, ahol a fényeffekteknek hála elég jól nézett ki a kaszának a pörgése. Itt Donte még repülni is tudott ezeken a részeken (nagyon kilőve magát Angel Boost-tal), nem tudom máshol miért nem tud ilyet.

A kis patkány visszatért, és kiderült, hogy ez egy Rage nevű kecsege, és elég kemény jószág… volt, amíg szét nem szedtem. Pár ilyen rész után megint upgrade-elhettem, és ezúttal a Demon Evade nevű képességre raktam. Ez arra jó, hogyha a démoni fegyvergombot nyomvatartva kerülöm ki az ellenfél támadását, akkor utána kis ideig többet sebzek. És ekkor hirtelen letámadnak mindjárt páran, hogy „Nah, EZÉRT van két Evade gomb is, egy az angyali, egy a démoni hárításnak!”. Lehet, DE! Egyáltalán nincs különbség az között, hogy melyik Evade gombbal hárítok, gurulok el…stb, szóval ez még mindig tök fölösleges.

Itt volt egy felettébb érdekes jelenet, ahol egy öreg csávó hadonászott ide-oda, miközben új ellenfelek, hárpiák akarták kinyírni őt. Kiderült, hogy ez az öregbá valójában egy démon, mivel a fél feje nincs meg, és szívesen segítene elintézni Bob Barbas és Mundus bácsit is. DE!!! Előtte kérni szeretne tőlünk valamit. Mielőtt megtudnánk, hogy mit, jön a következő pálya, mivel hogy csak ott hajlandó elmagyarázni. Oké, upgrade, mentés, akármi, egyebek, következő pálya.

Elmagyarázza az öreg, hogy nincs meg a szeme, szerezzük vissza, és akkor elvisz a toronyhoz. Okay, megszerezzük, jönnek a hárpiák, mi pedig lezúzzuk őket. Pontosabban zúzNÁNK, de követni kell őket a fészkükhöz. Okay… Itt volt egy rész, ahol vonatok jöttek szembe, és ki kellett őket kerülni, nehogy elüssenek. A dizájn és a jelenet tetszett, ez a negyedik plusz a játékban. Nagyjából a játék ezen részén tudatosult bennem az, hogy vagy rossz a tévém (régi SDTV-n játszom), vagy a játékban s**r a hangok aránya. Halkan beszélnek, majd hirtelen K**VAHANGOS lesz minden.

A fészekbe beérve volt egy s**r és egy fantasztikusan nagy poén (annyira azért nem nagy). Megkérdezi Donte, hogy ezt most mégis miért csinálja, ezt az egészet, mire meglátja a szemet: „Jah, igen, ezért”. Miután megszereztük a szemet, jönnek hárpiák, mire Donte megjegyzi: „You flocking bastards!”. Azért egy halvány mosoly megjelent az arcomon, bevallom.

Megszerezvén az öreg szemét, kijutván a helyről és visszaadva neki visszapattintotta a helyére. És örül, mert most már lát a kis kamerás szemével. Rájött, hogy mi vagyunk Donte, mivel hasonlítunk Spardara. Donte kijavítja, hogy ő nem démon, vagyis nem teljesen az, de az öreg egyből mondja, hogy „Azt is tudom, hogy Nephilim vagy”. Mindenki örül, és elmondja, hogy a neve Phineas, és Ferbet két szinttel lejjebb találjuk… DEHOGYIIIIIS!!! Utóbbit csak poéntoskodtam, és inkább átléptem a következő pályára.

Elmondja a kedves Phineas, hogy másképp kell látni a dolgokat, nem démonként. „Minden csak nézőpont kérdése”. Milyen igaz! Szerintem a játék egy rakás s**r, történetileg biztosan, míg mások szerint semmi baj nincs vele. Ez a nézőpont kérdése, a kérdés mostantól az, hogy kinek van igaza? „Annak, aki igazi rajongó”. Ki az igazi rajongó? „Aki kezdetektől fogva játszott a játékkal olyan sorrendben, ahogyan kijött”. Az nem lehet rajon…… hagyjuk az egészet a p**sába, itt írom a hülyeséget miközben le kéne zúzni ezt a s**rt.

Elmondja, hogy volt egy Assiel nevű néni, aki szintén Nephilim volt, merthogy a Nephilim volt a harmadik faj, és ők menők voltak, de nem teljesen. Úgyhogy most oda kell mennünk a szobrához, hátha attól menőbbek leszünk. A szobor szárnyához érve egy kedves és szinte teljesen meztelen néni emelkedett ki belőle. „Assiel?”, kérdi Donte, ő meg csúnyán visszanéz, mire Donte ismét benyög egy szöveget: „Nope, it’s a fucking demon”. GENIUS! Egy kis kékes burok vette körbe őt, szóval tudtam, hogy angyali fegyót kell használni ellene. Sőt, kardokat dobált, amiket vissza lehetett téríteni rá, és instantul széttört körülötte a burok. Oké, vissza Assiel-hez és a megoldás kulcsához. Felveszem a kulcsot, Slideres rész, és most mi jön? Kiszabadul az a szobor, aminek a láncait az ilyen részeknél szétszedtük. Donte nyaklánca meg világított mint állat, és most megjelent egy női alak, aki a muterja. Elmagyarázza, hogy annak ellenére szerettek egymásba, hogy meg is halhattak volna. Sebaj, mert most Donte nagyon erős lesz, mert megkapja a szabaCCSág erejét. És ez azt jelenti, hogy VÉGRE megkaptuk a Devil Trigger-t. Ezt a két analóg benyomásával, és még véletlenül sem az egyik teljesen felesleges Evade gomb egyikével lehet benyomni. És ilyenkor mi történik? Donténak vörös lesz a kabátja, fehér a haja, vörös lesz a szeme, az egész képernyő, minden ellenfél felrepül az égbe, és szupergyorsan szét lehet őket sebezni hála a hatalmas sebzésnek amire ilyenkor képesek vagyunk. Eddig mivé változott Dante (a-val)? Ilyen démonná. Most mivél akarNA, próbálNA átváltozni Donte? Dantévá, csak nem megy neki. Sebaj, legalább többet sebez, regenerálja az életerejét, és ez nekünk jó. Viszont szomorú vagyok, hogy nem küldték be kétmilliomodszorra a „HÁÚ MÁCS”-os szöveget. Phineas elmondja, hogy megszereztük a Devil Triggert, örül neki, és kb. ennyi.

A köv. pályán elmondja, hogy simán el tudjuk pusztítani Mundust, HA kinyírjuk Lilithet, azt a csúnya nénit, aki amúgy terhes Mundus gyerekével (a trónörökössel). Ergo Donténak ki kell nyírnia a gyerekét (gyerekgyilkos!!!), és akkor minden szép és jó lesz. Mellesleg ha még mindig nem esett volna le: Menet közben, ahogy játszom írom le a dolgokat, van, amit tudok már előre, de csak hallásra, nem láttam a dolgokat, „nem tudom”, hogy mi következik. És így az egész leírás (emlékeztetésképpen) spoilerokkal van tele (hiszen leírom mi folyik a játék során), illetve olvashatjátok, hogy hogyan változik a véleményem, a szövegem…stb az írásoknál (vagy órák, vagy napok teltek el bizonyos szegmensek között, de nem mondom el, hogy melyikeknél). Aztán majd összegzem a legvégén a tapasztaltakat.

És most fejjel lefelé kezdődik a pálya. Érdekes, no. Barbas pusztítja a környéket, mire berobbanunk a médiába… szó szerint! Átrepülünk a TV-n, és a Raptor News Network-ön belül, ilyen kíbertérben kell nyomulnunk. Be is jutottunk a kamerák központjába, ahol egy csúnya, digitális égő fej jelent meg. Ő Bob Barbas, és most meg kell őt enni… vagyis ölni. „A legrosszabb terrorista Donte, az egész világnak jobb lenne, ha ő egyáltalán nem létezne”. Szívemből beszélt, lehet ez a Barbas mégis jó fej :D Csak ki kell őt nyírni…

A Bossfight elég érdekes volt, ötletesen volt megoldva, még a híradós részek is. Jah, és habár ez nem tartozik annyira ide, de sokan mondták, hogy Donte úgy néz ki, mint egy emós. Ezt Barbas is megemlíti: „Give it up you emo punk!”. A legyőzése után kaptam két „kis” Shuriken-t, az Aquila-t, lehet őket ide-oda dobálni, mert miért ne? Mundus megjegyzi, hogy már vesztettünk, és kecsegen mosolyog a tornyában.

11. pálya, már nincs sok hátra, a felén már túl vagyok :D. Barbas bácsi elmondta, hogy a SWAT-osok körbekerítették a bázist, úgyhogy gáz van, Donténak meg kell mentenie Vürgilt és Katet. Vürgil ennyire gyengusz lenne itt? Biztos a kalap teszi… Rögtön jött is egy Butcher, hogy inkább rá tereljem a gondolataimat, és eszembejutott ismerősök „Találkoztál már a körfűrészes kecseggel?” szövege. A hasa narancssárga, már látom, hogy ott kell sebezni őt (ki hitte volna?). Jah, és kevés életerőnél felrobbannak.

Idáig nem tudtam semmit se írni, mert hót unalmas volt az egész, mikor hirtelen jött egy vörös maszkos ellenfél, aki epikus szinten tudott kardozni, és teleportálgatott, kivédte a lövéseimet, a kardozást, mindent. Két dolog: Sikerült elűzni őt, pedig nagyon tetszett (az ötödik dolog, ami tetszik), és most mondok valamit, ami miatt le lehet hordani: NEM ÁLLT BE A KÉP!!! Vártam, hogy beálljon a kép, kiírja, hogy ki ez, mi ez, de SEMMI. Jött az ellenfél, volt kis videó, aztán ment is a zúzás. Jó, később biztosan kiírja, hogy ki vagy mi volt ez, sőt, még Bossfightnak is simán el lehet képzelni, de majd úgyis minden kiderül hamarosan… gondolom. De az már csak a másik pályánál lesz.

Ügyes voltam, mert már annyira untam a gamét, hogy fogtam és gyorsan elkezdtem nyomkodni a tovább gombot, hogy „Menjünk máááár tovvááááábbbb!!!”, és nem raktam semmilyen Upgrade-re. Sebaj, majd eljön az a pillanat is. Közben most nem Limboban voltam, hanem a valós világban láttam a sercegő Dontét, és így kellett mennem egy darabig. Érdekes volt, de nem tudtam támadni, csak ugrálni (azt is simán vagy duplát), valamint falakat és egyebeket húzni démoni ostorommal (vagy mi ez). Közben minden fekete-fehéres-szürkés volt, meg néha vörös. Azt kihagytam, hogy közben Kat-et kell követni és az ő graffitis cuccait kell ide-oda rángatni, hogy a SWAT-osok ne öljék meg őt, és inkább mi végezzünk a SWAT-osokkal. Érdekes fordulat volt a játékmenetben, nem mondom, hogy nem nyűgözött le, de lehetett volna jobb is. Vürgillel találkozva ő ki volt akadva, hogy a gonosz démonok megszerezhetik az információt, úgyhogy fel kellett robbantaniuk az adatbázist, de azt időzítőre kell rakniuk. Hogy a démonok ne támadjanak be, NEKÜNK, Donténak kell megfékezni őket. Miért? Vürgil beszari? Az a rohadt kalap…

Itt állítólag pár percig fel kell tartani a dögöket, miközben Rage Spawn-ok (a korábban kis patkányoknak elnevezett lények, ilyen kis Rage-ek) is jönnek. Sebaj, Vürgil odaadta a Revenant-ot, ami egy Shotgun, próbáljuk csak ki! Épp akartam mondani, hogy ezzel csak lőni lehet így simán, nem úgy, mint a Devil May Cry 3-ban, ahol ide-oda pörgetve lehet magunk köré is lőni, de hirtelen jött egy Upgrade-elős lehetőség, ahol pont lehetett ilyen képességet adni neki, szóval vegyük úgy, hogy nem szóltam (de a gondolat azért megvolt!). Nem rossz, nem rossz, de lehetne jobb is. Kat-et meg lelőtték (vagy csak meglőtték?) a SWAT-osok, és mi meg otthagytuk őt, mivel mi a Limboban, ő meg a valós világban volt. Ekkor lehetett a legjobban látni, hogy Donténak hátul őszül a haja (ezt jóval korábban, a Devil Triggernél Phineas megemlíti, hogy kezdünk igazi Nephilimmé válni), valamint kegyetlenül emos feje volt Kat miatt (igen, leírtam, emos feje volt, még ha tudom is, hogy az mit jelent).

Ekkor jött a következő pálya, amiben Kat még él (bár alig). És mikor kérik, hogy mondjon ki egy nevet, azt mondja, hogy „VÜRGIL”. És ekkor Mundus elmagyarázza a kamerába, hogy baj lesz, hogyha a Nephilimmel alkot, ezért jó lenne, ha kicserélnék a kettőt. Erre Vürgil egy NYOMORULT KÉK KESZTYŰBEN ÜL A MONITOR ELŐTT!!! MI EZ??? És Vürgil mondja, hogy Katet nem menthetik meg, DE kicserélhetnék őt Lilithre! Vürgil meg mindjárt elsírja magát, olyan hangon mondja neki, hogy „Egy lány miatt kockáztatnád a világ sorsát???”. Úgy sajnálom, hogy mit műveltek szegénnyel, búza lett, hülyén néz ki, kalapja van………. :’( Donte bemegy egy klubba, aminél nem engedi be a kedves biztonsági bácsi, mert nincs a listán. Donte leüti, ráírja a papírra: „FUCK YOU!”. Szép neved lett, hallod-é…

Lilith elmondja, hogy meg kő ŐNI Dontét, és akkor Mundus ÖRŰNI fog. Közben a hasában lévő gyereket is megkérdezi, hogy mit gondol róla, mire az majdnem átszakítja a gyomrát (ilyen Alien-fíling). És ettől lesz még rosszabb is, már amit hallottam… De majd idővel írom ;). Szóval itt kell harcolni Lilith klubjában, és egy idő után egyfajta vetélkedőn (höh, vetélkedő… ez később viccesebb lesz) kell részt vennünk, ahol olyan nehezítések vannak, mint például sérülünk, hogyha a padló vörös színű vagy kék színű ÉS nem használjuk a démoni vagy angyali fegyverünket (pontosabban elég a gombot nyomva tartani, de értitek). Volt vagy 5 Round, egyikben időre kellett lezúzni a kecsegeket, másikban a korábbi kardos kecseget kellett kinyírni, de persze nem sikerült. Eszembe jutott Jester a Devil May Cry 3-ból… Lehet itt is valami ilyesmi lesz, ki tudja… még! No de eljutottunk Lilithhez. Ekkor jött az a menő rész, amit olvastam. De előtte Round 6… Ghost Rage-dzsel és Blood Rage-dszel. Angyali és démoni fegyók előkap és lezúz. Erre vége a pályának. Sebaj, jön a következő, én meg nem reggeliztem még…

Hogy miért írtam ezt? Mert jön a 14. pálya, amiről hallottam már fantasztikus dolgokat. Sokat megjárt Sunny barátom is azt mondta, hogy „Ez már nekem is sok/k/ volt”, megint mások azt írták, hogy elment az étvágyuk, sőt, akadt olyan is, aki itt köszönte szépen, abbahagyta a játékot. Jött a Mundus Spawn nevű boss, ahol gyakorlatilag van ez a kedves Lilith nevű asszonyság, aki terhes, és fogja szépen magát, kifordul önmagából, kijön belőle a kedves csecsemő, és úgy néz ki, mintha a csecsemő (ami amúgy is aranyos) köldökéből lógna az anyja, amit néha be is szippant a gyomrába. Nos… nem volt annyira durva, mint vártam és mondták, de igen, ilyen Bosst felesleges volt berakni ebbe a játékba. Egy Devil May Cry játéknak nem az a lényege, hogy undorító legyen (vagy próbáljon az lenni), arra ott a Silent Hill, ami érdekes szörnyekkel sokkol, és oda egy ilyen teremtmény bőven jó lett volna. De ez a DmC ugye, szóval ide már bármi jöhet. Lényeg a lényeg, hogy ismét egy olyan Bossfighton voltam túl, amiben mindent SSS-re teljesítettem (ennyire könnyű lenne a játék? És nem a legkönnyebb vagy könnyű fokozaton játszom), és Donte felvette a videót, hogy kinyírja a gyerkőcöt, HA nem cseréli ki Mundus Katet Lilithre. Mundus meg mérges vót, és én most megyek reggelizni.

Már csak öt pálya van hátra, és a haverok megkérdőjelezték azt, hogy nekem most tetszik-e a játék vagy sem, most leszólom-e vagy sem, mert minek játszok vele, ráadásul miért viszem végig, ha annyira ellene vagyok? Egyrészt mert megfogadtam, hogy egyes játékokat amik nem tetszenek le fogok játszani (jóval fentebb el lehet olvasni ugyanezt), másrészt meg így be tudom bizonyítani, hogy igenis játszottam vele, és igenis olvasható a véleményem, ami vagy változik a játék során, vagy nem, és a legvégén az értékelésnél is lehet olvasgatni ezt-azt. Amúgy nem hiszem, hogy csinálnék több ilyen bejegyzést, mert hosszúra sikerült, spoileres, így ki tudja, hogy ki fogja elolvasni, de sebaj. Leírtam, aki meg elolvassa, annak egyrészt gratulálok, másrészt értelmezze az egészet, mielőtt egyáltalán hozzászólna, köszönöm.

Két autó áll egymással szemben, egyikben Vürgil (kiskesztyűvel), Donte meg Lilith van, a másikban meg SWAT-osok. Ez a néni még mindig ronda… De sebaj, várjuk, hogy hozzák Katet és minden jó lesz. Hozzák is, de várják, hogy mi is nyélbe üssük a cserét. Mint valamilyen fantasztikusan s**r filmben, úgy néz ki ez a jelenet. Erről is hallottam sok szépet, hogy ez milyen gagyin van megoldva. Fogadok, hogy itt most lesz egy übernagy klisé, de előbb megvárom, hogy mi történik, mielőtt elmondanám, mire számítok. Kevés videó van a játékvilágban, amit lenyomnék, de ez most nagyon azok között van. ÉS TUDTAM!!! TUDTAM!!! Vürgil lelőtte a ribancot!!! TUDTAM HOGY EZ LESZ!!! Senki nem mondta, de TUDTAM!!! Klisé, mondtam én… És most Mundus fucking angry, úgyhogy most baj lesz. Donte: „What the hell did you do that for?”, mire Vürgil: „I had to”. A lehető legnyomorultabb és leggagyibb hangon amit Vürgil csak ki tud adni magából.

„You don’t fuck with a god!”, mondja Mundus, és szétszedi a környezetet. Vürgil és Kat menekülnek a kocsival, lelassul az idő, és hogy ne nyomja őket össze a környezet (ne menjenek neki a konténernek meg satöbbi), így „superepicslomobullettime”-ban kell Dontéval elnyomni előttük az akadályokat. Olyan ez, mint a korábbi Kates pálya, ahol a SWAT-osokat kellett elintézni a tárgyak és egyebek ide-oda húzásával, meg Kat graffitijével. Nem rossz, de annyira azért nem is jó. Viszont megint az van, hogy nem értem… ha Donte képes ilyen tetűmód lelassítani a világot, akkor ezt miért nem tudja megtenni mindig? És mint Sunny mondta: Tényleg tetű rövid ez a pálya. De az csak jó, mert így már csak 4 pálya van hátra!!!

Kat elmagyarázza, hogyan lehet legyőzni Mundust. Elmagyarázza, hogy Vürgilnek is alkotnia kell, meg Donténak is. Mundus mérges lesz: „Me, a God, versus you, a piece of shit.”. Jók ezek a szövegek, rátapintanak a lényegre :D. Szétesik a város, ide-oda ugrálok, Vürgil meg kinyitja a kaput. Örülünk, be tudunk jutni a katedrálisba. És itt találkozunk Mundus elit védelmezőjével, Dreamrunnerrel. Ő az a kardos figura, aki annyira teCCik nekem, és rá simán lehet mondani, hogy Badass. Szóval most őt kell legyűrni. Bár ez kék színű volt, szóval az is lehet, hogy ez nem is az volt, mint amivel korábban találkoztam, és elég hamar le lehetett gyűrni. Jah, és miközben megy a pálya, Kat magyarázza a tervét, és ezt menet közben látjuk. Poénos narráció, nah. És amikor Mundus magyarázott, a játék extrém szinten akadozott. X360-as változat BTW.

Fel kő menni a 87-es szintre, ott találkozunk Vürgillel. Pontosabban csak egy pillanatra, mert utána kettéválnak útjaink, de egy szintről indulunk. Itt most a magyarázat megelevenedik, tehát ahogy megyünk úgy látjuk Kat rajzolásait a levegőben, hogy „Most erre menj, itt erre”…stb. Itt is vicces a narráció, meg kell hagyni. Egy lézerekkel teli folyosóhoz jutok, amit Vürgil feltör, hogy ne legyenek lézerek. Jött még egy Dreamrunner, ezek tuti nem azok voltak, amivel találkoztam. Elmagyarázza Kat, hogy ki kell szállnia a 106-os emeleten, de SEMMIFÉLEKÉPPEN se a 105-ösön, mert ott nagyon el van durvulva a helyzet. Ez a hülye Donte meg a 105-ösön száll ki, mert ő így értette a dolgokat (nem azért, mert olyan akar lenni, mint Monkey D. Luffy, hogy a legdurvább helyekre megy kihívást keresni, hanem azért, mert sötét).

Egy újabb lézeres rész jött, ahol Vürgil és Donte is egyszerre mondja, hogy Bingo. De Vürgil elrontja a hackerkedést, úgyhogy „Not Bingo”, és most a lézerek bent vannak, és így kell átmennie Donténak. Utána volt pár fájtörölés, majd eljutottunk a lifthez, ahol Donte kapott új fegyót Vürgiltől. Úgy néz ki, mint egy Tazer, de amúgy nagyon erős, és a Kablooey névre hallgat. Valójában robbanótölteteket lő, amiket manuálisan is fel lehet robbantani. Jól fog jönni, mivel most a pokol öt szintjét kell megjárnom, vagyis az épület nagyon pokoli lesz, höhöhö. Ebből semmi nem lett, csak úgy szólok, Donte még viccelt is a kis liftes zenére, hogy „Yeah, she was right. This is hell”. A torony tetejére érve van egy szééép nagy cucc, amit szét kell verni, de előtte a hárpiákat és egyebeket kell elintézni. Pár harc után végre jött a kedvencem, Dekravac, ő lenne az a vörös maszkos kardozós egyén, akire a Dreamrunner-ek max. csak hajazni tudnak. Bár őt is könnyedén legyűrtem. Utána már megint olyan módon lett vége a pályának, mintha egy akciófilmet néznénk, és akkor a lövésnél egy nagy lendületnél HOPP, majd a következő részben látjuk csak, hogy mi a helyzet. Itt Donte áttörte egy épület ablakát, de MIELŐTT ráütött volna azzal a hatalmas és gyors lendülettel, ahogy ment, vége lett a pályának.

És már csak három pálya van! Ahogy mászok fel a torony belsejében, a kárhozottak lelke bizonyos időközönként felszáll a hasadékból, és az fáj, nagyon. Szinte észre se vettem, olyan hamar lett vége, és ide most nem írtam semmit se. Látszik, hogy nagyon a végefelé járok… Jah, írok egy olyat, hogy ennek is úgy lett vége, mint az előzőnek: Donte ugrik, hopp vége a pályának.

Donte találkozik Vürgillel, és megjegyzik, hogy milyen jó csapatot alkotnak együtt. Jaja, főleg, hogy egyszer se harcoltak szinte együtt, de semmi baj. Erre Donte megjegyzi, hogy „Lehet, de én erősebb vagyok”. Vürgil válaszol: „Én meg okosabb!”. Donte: „Én meg szebb!”. Itt mondja Vürgil a végén, hogy „De az én f**zom nagyobb”. Honnan tudja??? Mondtam én, hogy tiszta búza lett, és ezek a dolgok csak alátámasztják mindezt. Sebaj, utolsó előtti pálya, vágjunk bele, már nincs sok hátra, én bírjam játszani és írni, ti meg bírjátok olvasni (már ha eljutottatok idáig).

Négy generátort kell beüzemelnünk, hogy tovább juthassunk, és ehhez négy különböző alagútba kell mennünk. Okés, kezdjük! Ezek a Dreamrunner-ek kezdenek erősen a God of War szatírjaira hajazni, mármint annyira idegesítőek. Egy ilyen pörgős cucc beindítása után kékes lézer ment szerteszéjjel a teremben, beaktiválva az első generátort, aminek egy részét középen ütéssel kellett betájolni. Kisebb logikai rész, hinnye, ilyet is tud a játék (így a legvégén). Gyorsan betájlotam az összeset (nem nagy dolog, full egyszerű), és mentem a következő generátorhoz, így már nem kell szenvednem csak velük. A második generátor aktiválása után elmondja Vürgil, hogyha akarom, beállíthatom előre a tájolást, és utána aktiválom be a megmaradt generátorokat, vagy előbb a generátorokat aktiválom be, és utána tájolok. Milyen „fura”, hogy ezt így már elsőre levágtam és már betájoltam, de azért köszi a tippet. A harmadik beaktiválása után kérdezi Vürgil: „Volt valami probléma?”, mire Donte: „Nem, de majd később tájolom be őket”. o_O ÖCSÉM!!! Már betájoltam!!! Ez a Donte tényleg egy idióta… Ez meg gyönyörű volt, mert a negyedik generátornál jött két kedves Rage, de az egyiket szétvertem, a másik meg kb. önszántából leugrott a szakadékba és meghalt. Kösz, hogy időt spóroltok nekem! ^^

Visszaérek, mit látok? Azt, hogy nem megy a rendszer, mert be kell tájolnom a dolgokat, HIÁBA van már előre megoldva. Király, akkor nem tudom, miről beszélt Vürgil… Oké, akkor tájolok, úgyis röpke 5 másodpercet vesz igénybe… éééés nem. Miért nem?

 

Megtekintések száma: 69 | Hozzáadta:: The_Reaper_CooL | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Belépés

Üzenőfal

Hírek
«  Április 2016  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930

Partnerek


(KIEMELT PARTNER)


Magyarítások Portál



The Gamers


RETRO_hun


RetroConsole
Games


Copyright The_Reaper_CooL © 2017Ingyenes honlapszerkesztő - uCoz